Michel Gondry , Boris Vian és Jean-Pierre Jeunet Amélie-je találkozik. Amit ebből mi láthatunk, az egy hányatott menet a hullámvasúton, némi pszichedelikus, hallucinogén drog hatásával felöntve, majd azt túladagolva: kőkemény keserűség és „bad tripbe” áthajló utazás. Június 19-én a Tabánban, a Vivre la Fance – francia filmek hete keretein belül konfrontálódhatunk a fent leírt élménnyel, ha elég bátrak vagyunk és megnyaljuk a bélyeget megvesszük azt a bizonyos mozijegyet.
A máig nagy népszerűségnek örvendő szürrealista író Boris Vian (1920–1959) egyik leghíresebb, azonos című regénye már átesett ugyan két filmadaptáción (1968-ban egy francia, majd 2001-ben egy japán verzió), azonban Gondry (az Egy makulátlan elme örök ragyogása és Az álom tudománya című filmek rendezője) sajátos képi világot teremtve megadja azt a plusz löketet, amit egy ilyen történet feldolgozásánál kívánhatunk.
A film egy fiatalemberről, Colinról szól, aki éli gondtalan életét barátaival, amikor hirtelen szembesül a szerelem égető hiányával. Néhány parti és készülődés után megismerkedik Audrey Tautou által alakított elbűvölő Chloéval, és szerelmük gyorsan bontakozik ki előttünk.
Olyan tempóval visz minket a történet a beteljesülő, katartikus, részeg szerelembe, hogy azok is elkezdenek gyanakodni valami rosszra, akik nem ismerik Vian eredeti művét. A film első óráját, ami egy tömény, édeskés, pszichedelikus örömorgia, hamar felváltja a sötétedő, keserű, majd szívszaggató tragédiába forduló végkifejlet.
Miért üt hatalmasat ez az ízig-vérig francia alkotás? A direkt hosszúra, ragadósra nyújtott film a legelején beszippant minket ebbe a szürreális, abszurd, rózsaszínű futurista-retró világba, és ömleszti magából azt a fajta tömény édességet, amire az elején még felcsillan naiv tekintetünk. Belevetjük magunkat a forró csoki-szökőkútba, habzsoljuk a habcsókokat, és degeszre esszük magunkat. De nincs vége, a csoki tovább ömlik szánkba, muszáj folytatni és tovább enni. Akármilyen finom ez a desszert, elkezdünk szédülni és rosszul lenni tőle. A film ezt csinálja velünk tudatosan – ömlik a szemünkbe a cuki, rongylábú szereplők boldogsága kiegészítve végtelen frappáns, Gondry-tól jól megszokott eredeti vizuális ötletekkel. Fülünkig fagy vigyorunk, velük nevetünk. De ahogy jönnek a baljós jelek, fogy Colin pénze, romlik Chloé állapota, az édes-mézes világ is összeomlik: szürkülnek a színek, hervadnak a virágok, szétesik elemeire a világ…
Részletek a filmből
Akik könnyen átveszik egy film által sugárzott érzelmeket és hangulatokat, azok fogják a legnagyobb élményt kapni. Az álomszerű vidámságból eljutunk a legszomorúbb, könnyfakasztó letargiába, miközben végigzongoráznak érzelmeinken. De hát ezt akartuk, nem? Ezért vettük meg azt a mozijegyet, hogy kirángassanak minket komfortzónánkból és arcon töröljön egy jókora, frissen kevert érzelemkoktél, ami leporolja minden idegszálunkat. Semmi kétség, kell egy jó adag tolerancia, nyitottság és türelem a műhöz, de ha ezt megadjuk a filmnek, ne aggódjunk, a Tajtékos napok szívvel-lélekkel körbekalauzol minket azon a bizonyos hullámvasúton.
/Juhász Norbert/
http://tabankinoteka.hu/
http://tabankinoteka.hu/
facebook esemény: https://www.facebook.