224 éve, 1787. november 18-án született Louis Daguerre, a fotográfia atyja. Fontosságát az is jelzi, hogy a Google egy különleges, csak erre a napra tervezett logóval emlékezik meg róla. A logóra kattintva pedig természetesen minden Daguerre-hez köthető találatot felsorol a Google.
Eredetileg Daguerre egyáltalán nem a fényképezéssel foglalkozott, pedig abban az időben már elég sok vegyész és “hobbi-vegyész” kereste annak a módját, hogyan tudnák tartósan rögzíteni a létrehozott képeket.
Daguerre ezzel szemben színházi díszleteket készített és e színházi látványokat szerette volna minél nagyobb tökélyre vinni. Kísérletezései során feltalálta a diorámát, melynek 1822-ben színházat is nyitott. Az elég veszélyesen hangzó bemutató során olajjal és viasszal átitatott átlátszó vászonra festett képeket világítottak meg olajégőkkel vagy petróleumlámpákkal (londoni dioráma színháza 1839-ben le is égett). A vásznak mögött vékony, színezett selymeket mozgattak zsinórokon, így érzékeltették a különböző mozgásokat. Szerette volna a diorámák készítési idejét meggyorsítani, ezért keresett valakit, aki ebben segítségére lehet. Így talált rá Joseph Nicéphore Niépce-re.
Niépce már 1822-ben sikeresen kidolgozott egy eljárást a képek rögzítésére (héliográfia), találkozásukkor, 1827-ben pedig már sikeresen elkészítette első, a természetet ábrázoló képét is, mely a világ első fényképe. Ez azonban még elég gyenge minőségű és 8 órás expozíciós időt igényelt.
Niépce fotója
Közös munkájuk (melyben a nagyobbik részt valójában Niépce végezte) váratlanul megszakadt, amikor 1833-ban Niépce meghalt. Daguerre ekkor a köztük fennálló együttműködési szerződést Niépce fiával újrakötötte, melyben már 60-40 arányban a maga javára billentette a találmány tulajdonrészét. Folytatta a munkát és 1837-re sikerült kifejlesztenie az eljárást, amit magáról nevezett el, így ezt ma dagerrotípiaként ismerjük. Vele egy időben az angol William Henry Fox Talbot is közel került a megoldáshoz, bár ő más irányból közelített. Mind a ketten 1839-ben jelentették be találmányukat, de míg Talbot szabadalmaztatta és jogdíjat kért használatáért, Daguerre a francia kormánynak adta, mely ingyenessé tette az egész világ számára.
Az első dagerrotípia (1837)
Ez volt az oka, amiért a dagerrotípia gyorsabban elterjedt, mint a talbotípia (vagy más néven kalotípia) pedig drágább eljárás volt annál. Mindkét eljárásnak megvoltak az előnyei és a hátrányai, míg a dagerrotípia viszonylag rövid expozíciós időt igényelt, az órák immár percekre csökkentek (15-30 perc), addig a talbotípia lágyabb képet készített. Portrézásra a kevésbé kontrasztos kép ugyan alkalmasabb lett volna, de a 15-30 percet is nehéz lehetett mozdulatlanul kivárni, nemhogy még ennél is hosszabb időt. Így a kalotípiát inkább más témákhoz használták.
Az első kép, melyen ember látható
Niépce fia és Daguerre is élete végéig járadékot kapott a találmányért a francia kormánytól. Daguerre 1851. július 10-én halt meg szívrohamban.
