A Mai Manó Ház kiállítása Juhan Kuus, 1953-ban született észt származású, ám Dél-Afrikában alkotó fotográfus munkásságát foglalja össze.
Kuus apja a második világháborút követő kivándorlás során hagyta el Észtországot, majd egy rövid svédországi kitérőt követően végül Dél-Afrikában telepedett le és nősült meg.
Juhan harmadik gyermekként született a családba, és igen korán elkezdett a fotográfia iránt érdeklődni. Fotóasszisztensként, küldöncként, gyakornokként dolgozott, majd 17 évesen megszerezte első fotóriporteri munkáját.
Hamarosan nemzetközileg is elismert dokumentarista fotográfussá vált, egy ideig a neves Sipa Sajtóügynökségnek dolgozott, és a legnagyobb magazinok (Times, Independent, New York Times) közölték képeit. 1978-ban és 1992-ben harmadik helyezést ért el fotóival a World Press Photo zsűrijétől.
Munkái hazájáról, Dél-Afrikáról adnak korképet az apartheid, a szegregáció, a fekete-fehér ellentétek, konfliktusok, a féktelen erőszak, bűnözés, gazdasági válság és nyomor időszakában.
Életműve egyfajta kordokumentum, a valóság hiteles bemutatása egy olyan országban, ahol a fegyverek, az agresszió, a félelem és a nélkülözés a hétköznapok része. Ilyen értelemben Kuus dokumentarista fotográfus volt, jelen volt a történelmi eseményeknél és objektív módon ábrázolta ezeket közvetlen közelről. A zavargások, sztrájkok, konfliktusok frontvonalából tudósított, saját testi épségével nem törődve. Fotóival szépítés nélkül, kíméletlenül tárja elénk az akkori valóságot.
Saját megfogalmazása szerint tükröt tartott a társadalom elé. „… Azt mondom a honfitársaimnak: Ez vagytok ti, minden befolyásolás nélkül, én így látlak titeket.”
Témáihoz erősen kapcsolódott, elkötelezetten és fáradhatatlanul dolgozott annak érdekében, hogy megmutassa a világnak, mi zajlik Dél-Afrikában, ezáltal felhívva a társadalom és a politika figyelmét a cselekvés szükségességére. Ő maga kultúrantropológusi megközelítésnek nevezte tevékenységét.
Ugyanakkor képeit vizsgálva nézőpontja nem nevezhető teljes mértékben függetlennek, érezhető egyfajta humánus megközelítés, bevonódás. A konfliktusok, zavargások tényszerű bemutatása mellett megjelenő életképek és portrék a brutalitás ellenpontjaként a hétköznapi emberek arcát, mindennapjait, vágyait és örömeit mutatják be. Mindez erősíti a szemlélőben a kontrasztosság, az ambivalencia érzését és közelebb hozza a téma emberi, érzékeny oldalát.
Juhan Kuus alkotói célként fogalmazta meg, hogy inspirálni tudjon, mások figyelmét is a dokumentarista fotográfia felé irányítsa, illetve hogy a társadalom az általa megmutatott problémákkal foglalkozzon, ezáltal változásokat elindítva. Úgy gondolom, hogy ezt a célt elérte: munkái a nézőt megérintik, elgondolkodtatják és ma is aktuális kérdéseket vetnek fel emberségről, társadalmi felelősségvállalásról, a fejlett országok szerepéről, a szélsőségek, a kirekesztő gondolkodás erősödésének és a társadalmi ellentétek szításának hatásairól.
A ’90-es években, Mandela visszalépését követően a sajtó érdeklődése elfordult Dél-Afrikától (hiszen a sajtó nem a valóságra, hanem a hírre kíváncsi), így Kuus képeire már nem mutatkozott igény a Nyugat részéről. Őt viszont továbbra is nyomasztották, érdekelték a társadalmi kérdések és fáradhatatlanul tudósított tovább az ország, az emberek sorsáról. Ekkor fordult a konfliktusok bemutatása felől egyre inkább a nyomor, a hajléktalanság, a növekvő bűnözés és a börtönvilág, a társadalom peremén élők helyzetének dokumentálása irányába. Pályája végén az utca embereinek, a fokvárosi hajléktalanoknak az életét dokumentálta.
Sorsa meg volt írva kompromisszumot nem ismerő személyiségében: miközben fotós kollégái tisztelték, nagyra tartották, a szerkesztőktől elidegenedett, felégette maga mögött a hidakat, így idővel már nem kapott fizetett munkákat. Élete utolsó időszakát egy menedékházban töltötte, ahol 2015-ben egy baleset következtében hunyt el.
Dél-Afrika ma szivárványnemzetként aposztrofálja magát. Jelentős változások történtek, az ország a fejlődés útjára lépett, a feketék térnyerése, a pozitív diszkrimináció jellemzi. Afrika mintaországának tekintik, de nyugati értelemben még mindig rendkívül elmaradott – továbbra is világelső az erőszakos halálesetek arányát tekintve, emellett komoly problémát jelent az AIDS és más betegségek gyors terjedése is.
Kuus megfogalmazása a kiútról és az átalakulásról továbbra is aktuális:
„…a jelenleg fennálló problémákat talán csak két-három évszázad múlva gyógyítja majd meg azok gondolkodása, akik egymásra építkeznek és túlnőnek egymáson.”
Egri Veronika
Juhan Kuus, 8/12/2003. First day of the school holidays and 33 celcius, children from Bridgton township cool off in an irrigation canal near the abbatoir.