E héten a történelmi leckékben mindig is oly erős Viasat Historyra állítjuk be távirányítónkat és el se mozdulunk onnan – sajnos, nincs miért másért kevés időnket más csatornán tölteni. Mindjárt itt az első kérdés, amire választ kaphatunk: Sztálin képes lett volna megállítani Hitlert? 70 éve, 1941. június 22-én támadta meg Németország a Szovjetuniót. A mai magyar ötvenesek-hatvanasok még középiskolás tanulmányaikat követően sem voltak teljesen tisztában azzal, hogy melyik oldalon is álltunk a háborúban… Ez a nemzedék immunissá vált a háborús szovjet filmekkel, valamennyi iskolai ünnepély kötelező alkotóelemével szemben. Gyermekeik nemzedékének még ez a torzkép sem jutott. Kevés olyan orosz dokumentumfilm jut el hozzánk, ami azt próbálja meg kibogozni, hogy akkor és ott hogyan gondolkoztak, mit éltek át a „kisemberek”. (A 2011 tavaszi, budapesti orosz filmhéten végre volt rá már rá példa – igaz, csak 20-25 évvel ezelőtti történések kapcsán). Amit egy viszonylag új, kulturális antropológia inspirálta háborúkutatási irányzat tesz a történetírásban, az a megközelítési mód a sajátja a Viasat History számtalan dokumentum- és rekonstrukciós dokumentumfilmjének is: reális képet adni – „civil” dokumentumok: naplók, emlékezések, interjúk, stb. alapján – a történelem „elszenvedőinek” szemszögéből az eseményekről, de még inkább: az adott korról. (adás: június 22., 13.00)
Még ugyanez nap este 21.00 órától egy személyes történetet is láthatunk ebből a korszakból,
Jekatyerina Illarionovna Gyiomiáét. Ő volt az egyike annak a frontszolgálatot teljesítő három katonanőnek, aki megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A filmben összefonódnak a jelen és a negyvenöt évvel ezelőtti múlt eseményei. Egyszer készült egy film Katya Gyiomináról (született Mihailova), akiért egykori bajtársai húsz hosszú éven át tűvé tették az országot. Hogy végül ismét találkozott frontharcos barátaival, valódi szenzáció lett. A hős Katyusa unokája, a huszonöt éves Katya Gyiomina ellátogat Kercsbe és Szevasztopolba, azokra a helyszínekre, ahol nagymamája harcolt annak idején. (Katyuska – egy apró nő a nagy háborúban)
Csütörtökön, június 23-án 21.00 órától két félórás filmet láthatunk a II. világháború két helyszínéről, a ma már nagyon kevés túlélő közreműködésével. A Prohorovka – a Tigris megszelídítése a kurszki csata tetőpontjáról szól, a Prohorovka mezején vívott páncélosütközetről, melyben addig sosem látott harckocsiseregek küzdöttek, hogy áttörést érjenek el. Az akkori eseményeknek már csak néhány szemtanúja és résztvevője él. Sokan meghaltak s magukkal vitték a történelem e nagy és tragikus eseményének felbecsülhetetlen bizonyítékait. A túlélők egyedülálló, megrendítő és érzelmes vallomásai a nemrég feltárt tényekkel együtt újrarajzolják a második világháború mindent eldöntő csatájáról alkotott képet. Sztálingrád gyermekei 1942-ben 10-14 évesek voltak. Történeteik a sztálingrádi csatáról és olyan történelmi tények, melyek eddig nem kerültek a szélesebb közönség elé – mindez pontos áttekintést ad a második világháború e fordulópontjáról.
Szintén történelem ma már egy különleges asszony élete: A dzsesszbárónőé. Stanley Milgram tétele, miszerint mindenki ismer mindenkit – hat közvetítő személyen át – megdőlt: Pannonica Rotschild bárónő, aki keresztnevét lepkegyűjtő apjától (egy magyarországi pillangófajról) kapta, és a Thelonious Monk, a zseniális jazz-zongorista- komponista áttételek nélkül hidalták át azt a fantasztikus távolságot, ami egy New York-i gettólakót és egy, még az Osztrák-Magyar Monarchiában született (és természetesen magyar gyökerekkel is rendelkező) Rotschild-lányt összeköthet. Pannonicának csak meg kellett hallania Monk játékát, és a két életút véglegesen eggyé vált; egycsapásra életfeladatot talált abban, hogy – hátrahagyva korábbi életét – Monkon kívül még számtalan más szegény jazz-zenész segítője is lett, és ezzel megteremtette a modern, XX. századi patrónus-nő archetípusát (lásd még: Sárközi Márta), aki azon túl, hogy pénzt osztogatott (anyagilag mindaddig, amíg örökségéből ki nem fogyott), emberségével mindig ott állt és ott segített, ahol éppen szükség volt rá ebben a sajátos szubkultúrában. Bámulatos elköteleződés, kultúrák közti átjárások, nyitott gondolkodás, önazonos döntések az életút alakításában, emberség – és nemigen tudtunk róluk mindezidáig semmit sem…. (adás: június 23., 18.00)
S végül egy film a történelem és a művészet kapcsolatáról: Hollywood hadművelet június 24-én 22.00 órától. Hollywood és a Pentagon két nagyhatalom az Egyesült Államokban, és ha szövetkeznek egymással, számos kérdés merül fel, pl. mennyire ápol szoros kapcsolatot a védelmi minisztérium a hollywoodi producerekkel? S mióta? Lehet, hogy ez már csaknem egy évszázada így van? A film megpróbálja kideríteni, hogy mely filmek és milyen mértékben húztak hasznot a Pentagon támogatásából.
G.Gy. – M.G.