Cseh Tamás a Filmmúzeumban. Füst a szemében.
Jó ez így.
Most már.
Nekünk.
Fáj.
De jó.
Mert ott találkoznak ők, ahol a legegyszerűbben lehet – bennünk, emlékeinkben. És fizikai valójukban már nem. Nem úgy.
A találkozásban sok mindenki benne van, a Filmmúzeum – ma Belvárosi Színház, Cseh Tamás ma, mi pedig változóban…
Ikon, Idol, legenda, emlék, elmúlás és megmaradás.
http://www.mult-kor.hu/20140122_megnyilt_a_cseh_tamas_archivum
Életünk két olyan szereplője, amely a maga nemében – és gyakran másokéban is – “fogalommá” vált.
Nem kezdenék most bele a reinkarnációba, pedig tényleg szeretnék, és ez nem egy fordulat… De az olyan érzelmeket kavarna fel, amitől nem tudnék most írni.
De az jó, hogy oly sok megszűnt MOZI – amely, üres, pusztul, vagy kereskedelmi egység lett, vagy saját céljaira használja a Pénz – ellenére, van ilyen átalakulás is….
(Csak néhány villanás, ahol már nem csókolózunk a fénypászmában kergetőző idő porszemei alatt: Royal Apolló alias Vörös Csillag, 1998 – bizonyára akad, akinek elégtétel, hogy a Szovjet Filmek Moziját (Gorkij) ma egy vallási közösség használja, Kőbány Mozi, 1999 – ma az ATV nézegeti, a Metró, alias Szikra a Nyugatinál 2000-ig bírta, a Sport Mozi Zuglóban, már le is bontották, a Kossuth Mozi a Váci úton, a Bartók helyén étterem, és a volt nézőtéren parkoló és sorolhatnánk, Odeon, s most legutóbb a Tabán…)
“…hogy lesznek ezek túlélők. Valami itt korcsosul? Maradunk itt, neve is van: Budapest…”
F.L.
2014. március 31., hétfő, 19:00 Belvárosi Színház
Micsoda útjaink – Cseh Tamás est. Tiszeker Dániel filmje és az Orlai produkció előadása