A 2000-ben, 70 évesen elhunyt francia fotográfus René Maltête azon kevés fotográfusok közé tartozott, aki képes volt a humort kifinomultan, érzékletesen megjelentetni a képein.
Életéről nem sok minden maradt meg a köztudatban. Fia gondozza életművét, aki sajnos az interjútól elzárkózott. Mindenképp érdemes azonban megismerkedni René Maltête munkásságával.
A francia Lamballe városában született, az ország észak-nyugati részén. 16 évesen ismerkedett meg a fotózással, első kamerája egy 6×9-es Pontiac volt. 1951-ben, 21 évesen Párizsba költözött, ahol rendezőasszisztensként vállalt munkát. Egy évvel később már olyan nagy nevekkel dolgozott együtt, mint Jacques Tati, Claude Barma és René Wheeler.
Nem keresett azonban túl jól és több, számára alantasabb munkát is el kellett vállalnia a megélhetéshez. Filmrendező szeretett volna lenni, de nem volt kamerája, ezért 1954-ben vett egy 6×6-os Semflexet, amellyel a fotózást is egyre komolyabban kezdte művelni. 1958-ban csatlakozott a Rapho fotóügynökséghez.
Két évvel később – számtalan visszautasítás után – végre sikerült megjelentetnie első könyvét, mellyel viszonylag nagy sikert aratott. Ezen felbuzdulva a későbbiekben több művet is kiadott.
1973-ban kezdett jobbra fordulni a sorsa. Dreux városába költözött, ahol barátaival művészegyletet alapított, majd később egy költészeti fesztivált is létrehoztak. A hetvenes évektől kezdve művészeti körökben is egyre többen ismerték el.
Maltête személyisége rendkívül változatos volt, jó humorát előadásokon kamatoztatta, szeretett verseket írni, elkötelezett volt a környezetvédelem iránt.
A fotózásban első sorban a mindennapi élet humoros sajátosságai, érdekes pillanatai, véletlen egybeesései érdekelték.
Kerülte a kliséket és az olcsó megoldásokat. Nem törődött a tabukkal és a szabályokkal, szeretett kísérletezgetni, megbotránkoztatni. Nem szerette a túlzott komolyságot, elítélte a háborúkat és az emberi fösvénységet. Ismerőse szerint azért is volt szüksége a humorra, mert ez szolgáltatta neki az oxigént a számára fojtó földi létezésben.
Képei olyan magazinok oldalairól csaltak mosolyt az olvasók arcára, mint a Life, a Stern vagy a Camera. Képeslapokon is gyakran találkozhattunk műveivel.
2000 novemberében halt meg.
szerző: Kocsány Kornél
