Josef Sudek költő volt, aki imádott Prágája iránti szenvedélyét nem szavakkal, hanem fényképekkel fejezte ki. Egy fényképész volt, aki nem pusztán dokumentálta a valóságot, de érzéseit és gondolatait is beleszőtte fotóiba. Egy művész volt, aki fotográfiájával, a festészettel egyenrangú műtárgyakat akart létrehozni és a fény-árnyék mesteri alkalmazásával briliáns csendéleteket komponált meg. A háborúban elvesztette jobb karját, mely nem csupán személyiségében, hanem művészetében is kitörölhetetlen nyomot hagyott, de nem tántorította elattól, hogy a 20. század egyik legsokoldalúbb fotóművésze legyen.
Sudeket nem hiába nevezik Prága költőjének: több ezer fotográfiájával, meghökkentő lírikussággal és intimitással dokumentálta a cseh fővárost, szenvedélyesenrótta és dokumentáltaannak utcáit. A Prága és a fényképész között kialakult sajátos szerelem Sudek élete végig kitartott, azonban a gyümölcsöző kapcsolat előtt a fotósnak egy óriási traumát kellett átélnie.
A mester 1896-ban született az Osztrák-Magyar Monarchia egyik városában, Kolinban. Könyvkötőnek tanult, de 1915-ben besorozták a magyar hadseregbe és az olasz frontra vezényelték. A csata alatt Sudek jobb karját meglőtték és az üszkösödés miatt a végtagot válltól lefelé amputálni kellett. Három évet töltött egy veterán kórházban, ahol a rehabilitáció alatt kezdett el komolyabban fényképezni. A sorozat képeiből árad az a depresszív lelkiállapot, mely a karja elvesztését feldolgozni képtelen fényképészre akkoriban jellemző volt. A fotók árnyékosak és ködösek, a veteránok inkább csak sziluettként, amolyan kísértetként sejlenek fel.
A rehabilitáció után SudekPrágában grafikusnak tanult, azonban nem lelte örömét benne. A helyét kereső, klasszikus zenéért bolonduló fotós 1926-ban a Cseh Filharmonikusok kísérőjeként Olaszországba ment egy koncertkörútra. Egyik este, a fellépés közepén ott hagyta a zenészeket és megkereste azt a helyet, ahol egykor a karját ért lövést kapta. Az élmény katartikus hatással volt rá ésaz újra átélt trauma végül hozzájárult ahhoz, hogy Sudeklezárja magában az évek óta tartó gyötrődést és megtanuljonegyütt élni fogyatékosságával.
A történtek nem pusztán belső lelki békéje megtalálásában segítettek, de művészetére is nagy hatással voltak. Miután visszatért Prágába soha többet nem hagyta el azt, imádott múzsájává vált. A korábbi rideg, komor képek helyét felváltotta a lírikus, szuggesztív ábrázolás. Páratlan odaadással és elkötelezettséggel figyelte a várost, szinte szívta magába az utcákat, tereket. A visszahúzódó fotós képein ritkán vannak személyek –ha vannak többnyire elmosódva vagy háttal a kamerának – mégis olyan érzékenyen fotózza az üres tereket, mintha azok kompenzálnák az emberek hiányát és szinte magát a várost személyesítenék meg.
1894-es Kodak Panorama gépével közel 300 panorámaképet készített Prágáról. Szokatlan, 1×3-as arányban fotózott, mely különleges torzulásokat hozott létre: ez a formátum átölelte a tér vagy mező teljes horizontját és az emberi sziluettek csupán a távolban vagy elszigetelten tűntek fel. A sorozat képeit a PrahaPanoramicka könyvben publikálták és a város ikonikus fotóivá váltak.
Fogyatékossága ellenére, Sudek mindig nagyformátumú gépeket használt, faállványt cipelő, görnyedt alakja Prágaszerte ismerős volt. Asszisztens nélkül dolgozott, megtanulta, hogyan kell fél kézzel betölteni a síkfilmkazettát és hogyan lehet megoldani, hogy egy kézzel laboráljon az ember.
A Prágát sújtó évtizedes náci megszállás és rezsim beüldözte otthonába a mestert, ahol megtalálta alkotói tevékenységének következő területét, a csendéletet.
Sudek imádta, ahogy a fény megtörik az üvegen. Többek között ennek a jelenségnek köszönhető a The window of myshadow című csendéletsorozat, melynek modellje stúdiójának ablaka volt. A művész éveken keresztül fotózta a nyílászárót, egyfajta szűrőként használva annak üvegét. Bár a felvételek alanya mindig ugyanaz volt, az eltérő napszakok, évszakok, különböző időjárási körülmények, a pára, a vízcseppek és a fény kiszámíthatatlansága állandóan új köntössel ruházta fel az ablakot.
Sudek egyéb csendéletein is zseniálisan használta ki a fény lenyűgöző tulajdonságait: fényképeivel vizsgálta, hogyan törik meg az üvegen, milyen, ha az útjába áll egy anyag – és hogy milyen árnyékokat hozhat így létre. Gyakran töltött meg vízzel átlátszó vázákat vagy poharakat:figyelte a létrejövő sajátos fényjátékokat és optikai torzulásokat.
Imádott a tárgyakkal babrálni, képes volt órákat rendezgetni és fényképezni azokat, szobrász barátja kertjében gyakran készített fotókat elhagyott, magányos székekről, fűben heverésző szobrokról.
„Szeretem a tárgyakat. Amikor a gyerekek nyugovóra térnek, a tárgyak életre kelnek. Szeretek élettelen tárgyakkal az életről mesélni.”
Sudekvalamennyi munkájában van valami festői, legyenek azok csendéletek vagy városi képek, de tény, hogy ez a vonás legkarakteresebben a reklámfotóin tűnik fel. A művész úgy tekintett a negatívra, mint egy sajátos vászonra és különböző eljárásokkal igyekezett minél drámaiabb hatást elérni. A piktorialista látásmód jegyébena túlságosan technikainak vélt képeket igyekezett minél inkább grafikussá, művészivé tenni.
A mester magányos ember volt, soha nem nősült és gyermekei sem voltak,ennek ellenére nem élt remeteként.Időnkéntösszejöveteleket rendezett szűk baráti körének, ahol második legkedvesebb szenvedélye, a klasszikus zene kapta a főszerepet. Az ő hűséges társai Prága és a stúdiója voltak, melyek nemcsak inspirálták őt, de menedéket is nyújtottak a magának való fényképész számára.
Josef Sudek 1976-ban hunyt el. Halála után 10 évvel szeretett stúdiója porig égett, melynek tökéletes mását 2000-re építették újjá. Az épület jelenleg SudekAtelier néven működik és ápolja a művész életművét.
/Melis Dóra/
forrás:
http://books.google.hu/books/about/The_window_of_my_studio.html?id=RvogAQAAIAAJ&redir_esc=y
http://wangfolyo.blogspot.hu/2009/04/madrid-praga.html
http://en.wikipedia.org/wiki/Josef_Sudek
http://theculturetrip.com/europe/czech-republic/articles/photographer-josef-sudek-the-poet-of-prague/
http://www.people.fas.harvard.edu/~sawyer/Sudek.htm
fotók forrása:
http://www.fotopraha.com/josef-sudek.html
http://www.moravska-galerie.cz/