Kevin Carter dél-afrikai fotós szeptember 13-án lett volna 51 éves, azonban 1994-ben, alig 33 évesen öngyilkos lett.
Fenti, egy évvel halála előtt készült fotójáért Pulitzer-díjat kapott, a kép azonban olyan kérdéseket vetett fel, melyekre Kevin nem tudott egyértelmű választ adni. Mi történt a kislánnyal? Elkergette-e a keselyűt? Miért fotózott, miért nem segített?
Öngyilkossága után sokan feltételezték, hogy nem tudott elszámolni lelkiismeretével, ezért vetett véget életének. Kevin Carter élete azonban nem csupán erről a díjnyertes képről szólt, ezért halálát sem lehet egyetlen fotóra visszavezetni.
Kevin Carter Johannesburgban született, gyerekkorától tanúja lehetett az apartheid mindennapi megnyilvánulásainak (amennyit egy középosztálybeli ebből láthatott). Nem értette, hogy szülei hogyan tudják ezt tétlenül nézni. Tanulmányait félbehagyta, bevonult katonának, ahol 1980-ban tanúja volt, ahogy katonatársai egy fekete pincért inzultáltak – Kevin a védelmére kelt, erre társai megverték. A katonaságot otthagyva rádiósként próbált új életet kezdeni, depressziója azonban elhatalmasodott rajta és öngyilkosságot kísérelt meg.
1983-ban egy pretoriai bombázás hatására döntötte el, hogy sajtófotós lesz, eleinte sportriportokat készített, 1984-től azonban már az apartheid kegyetlenségeit dokumentálta.
1985-ben ő készítette az első képeket egy fiatal lány, Maki Skosana nyilvános (és rendkívül brutális) kivégzéséről.
Kevin Carterről nem lehet a Bang Bang Club említése nélkül beszélni. Ezt a kis csapatot Ken Oosterbroek, João Silva, Greg Marinovich és Kevin Carter alkotta, bár egy idő után mások is becsatlakoztak hozzájuk. Ugyanis ez a négy fotós mindig megtalálta a legveszélyesebb helyeket (innen a “bang bang”, a lövésekre utalva), és így a legjobb fotókat is. Egyik ilyen útjukon készült fotójáért kapott Greg Marinovich Pulitzer-díjat 1991-ben.
Greg Marinovich fotója
Greg Marinovich és João Silva egy közös könyvben emlékezett vissza erre az időszakra (The Bang-Bang Club: Snapshots from a Hidden War), a könyvből 2010-ben film is készült, mely ugyan magán viseli Hollywood kéznyomát, de azért érdemes megnézni.
1993 tavaszán Szudánban készített riportot João Silva és Kevin Carter, itt készült Carter képe a keselyűről és az éhező kislányról. Igen, valóban kérdés, hogy ilyen helyzetben mit tehet egy fotós. Vagy mit tehet akkor, amikor a szeme láttára agyonvernek vagy felgyújtanak valakit (lásd Greg Marinovich képe). Vagy mit tehet akkor, amikor épp saját barátait éri találat.
Joao Silva fotója
Ezt a kérdést évtizedek óta teszik fel sajtófotósoknak, a háborúk fotósainak, az ember nyomor és szenvedés fotósainak. A képeknek pedig épp ez a célja, hogy kérdéseket tegyünk fel. Egy idő után már remélhetőleg nemcsak a fotósoknak tesszük fel a kérdést, hogy ők miért nem tesznek valamit, hanem azoknak is, akiknek a hatalmában áll tenni valamit.
1994. április 18-án egy összecsapásban megsebesül Greg Marinovich, Ken Oosterbroek pedig életét veszti. Július 27-én Kevin Carter öngyilkos lesz, búcsúlevelében a pénzhiányról beszél, a rengeteg kegyetlen gyilkolásról. És arról, hogy reméli, szerencséje lesz, és csatlakozik Kenhez.
Greg Marinovich ma már csak békés eseményeket fotóz (később még háromszor megsérült), João Silva tavaly Afganisztában elvesztette mindkét lábát, de ez nem tartotta sokáig vissza, immár műlábon, de újra fényképezőgéppel látjuk.