Április 28-án nyílt meg a magát szubjektív riportfotósnak valló Stalter György legújabb kiállítása „RégiÚJ képek” címmel a Mai Manó Házban. Ahogy a kiállítás kurátora, Kincses Károly fogalmazott a megnyitón, Stalter a kiállítás anyagának összeállításával azt a munkát végezte el, amit minden fotográfusnak meg kellene tennie néhány évtizedenként: archívumát az évek során formálódott, megváltozott szemléletmódjával átnézte, rendszerezte, újraértelmezte. Ennek a hatalmas – csaknem két évet felölelő – munkának a végeredményét láthatjuk most a kiállítóteremben.
Öt, korábban már bemutatott sorozatából (Tólápa, Balkán utca, Manufaktúra, Cigányok, Börtönlakók) tár most elénk Stalter eddig még nem látott képeket. Az „új” képek közé csempészett néhány ismerős fotó pedig kapaszkodót kínál a néző számára. Ezek segítségével vezet minket végig a művész 1982 és 1995 közötti munkássága idővonalán. A kiállítóteremben digitális formában, monitorokon megtekinthető az öt teljes sorozat. Régi és új képek együtt.
Fotó: Stalter György
Az egyszerre megrendítő és fanyarul humoros képek többek puszta riportfotónál. Az események és helyszínek – amelyeknek jelentős része mára a felismerhetetlenségig megváltozott vagy már nem is létezik – pontos megjelenítésén túl emberi sorsok mozdulnak meg rajtuk, bennük. 20-30 évvel ezelőtt kiragadott pillanatokat láthatunk azóta már leélt életekből, megváltoztathatatlanná vált emberi sorsokból. Stalter képeinek különlegessége, hogy ezekben a kilátástalan, reményvesztett helyzetekben mégis megjelenik a remény. A nézőre bízza, hogy gondolataiban folytassa, befejezze ezeket a felvillantott, de el nem mondott történeteket, és ezzel talán szebb életet meséljen annál, ami kiszolgáltatott fotóalanyainak jutott.
A kiállítást nemcsak retrospektív mivolta teszi szokatlanná, hanem az is, hogy keretbe foglalja a művész eddigi munkásságát. Stalter kapcsolata a fényképezéssel nem a megszokott módon kezdődött: a laborálás varázslatos világa ragadta először magával az általa sokat emlegetett Lőrinc atya fotószakkörén, az esztergomi ferences gimnázium diákjaként. Ahogy egy vele készült interjúban fogalmazott, nem volt ő csodagyerek, de érdekelte a csoda. A csoda, ahogy a láthatatlanból látható lesz, ahogy egy pillanat, egy kép a szemei előtt tűnik elő a semmiből. Pályája elején családi negatívokat nagyított, és csak jóval később ragadott maga is fényképezőgépet. Most ismét visszatért a már előhívott negatívok világába – ahogy ő fogalmazott – újra szerelembe esett a laborálással.
Archívuma áttekintésével és újraértelmezésével Stalter szándéka kettős volt. Nemcsak munkásságának ezt a szakaszát kívánja lezárni, befejezetté tenni. Kiállítása egyben búcsú is. Személyes búcsú az analóg technikától. Vitathatatlan azonban, hogy ez a munka akarva-akaratlanul még ennél is többé vált. Ahogy Németh Gábor, író a megnyitón elhangzott beszédét zárta, a RégiÚj sorozat bemutatásával – mind fizikai valójában, mind pedig a képekről beszélve – Stalter tulajdonképpen „Azt a szót kerülgeti, hogy örökség.”
Stalter György kiállítása június 26-ig lesz látható a Mai Manó ház első emeleti kiállítótermében. Hétköznap 14-19 óra között, hétvégén pedig 11-19 óra között várják az érdeklődőket.
Szatmári Zsuzsanna