A World Press Photo kiállítás a fotográfia iránt elkötelezetteknek az év egyik kiemelkedő eseménye. Az év eseménye, ahol az elmúlt év történéseit mutatják be fotósok a világ minden tájáról. Fotósok, akik ott sincsenek, mégis ott vannak. Ott vannak, ahol az események történnek. Közel a tűzhöz, ahogy Robert Capa fogalmazott: „Ha nem vagy elég közel, nem elég jók a képeid!”
Ahogy Gary Knight, a zsűri elnöke mesélt a kiválasztás nehézségeiről: „Elhatároztuk, hogy az ügyek és események fotózását értékeljük, nem magukat az ügyeket és az eseményeket. Úgy véltük, a <<vezércikkezős>> állásfoglalás a fotókat közlő média és az egyes fotósok felségterülete, nem a díjakról döntő zsűri kiváltsága.”
Az általa elmondottak is rámutatnak, nem rangsorolhat eseményeket, nem alakíthat fontossági sorrendet semmilyen kritérium-, semmilyen szempontrendszer szerint. Mégis érezzük, hogy a World Press „gyűjteménye” összesűríti számunkra a legfontosabb eseményeket évről-évre. A magas színvonal biztosítja számunkra a tájékozódást a nagyvilágról. A kiállítás presztízse iránymutató, megmarad a klasszikus fotóriporteri szemlélet, de nyitottak a trendekre, követik a fényképezés XXI. századi alakulását.
A zsűri döntéseit nem kérdőjelezhetem meg, de nem is kell velük egyet érteni. Bárcsak láthatná az ember a többi fotós díjakra várományos műveit is! Vajon mennyi gyönyörűen fotografált sorozat maradt ki, míg megtalálták azokat, melyek megragadják a néző figyelmét, ami megszólítja és párbeszédre hívja őket…
Csak bolyongok a különböző kategóriák között. Bolyongok és elvarázsol a világ. Próbálom megtalálni az origót. Ha nem is jutok haza – a legközelebbi találkozás Lengyelországgal történik. A kiállítás összeállításánál nem is cél, hogy szigorúan egymás mellett legyenek a más-más csoportosításban díjazott alkotások. Csapongok, előttem állnak a világ képei.
Szívesen látnék többet! Több fotót, több eseményt, több kérdést, melyet korunk vet fel. Jó néhány kiállított sorozatot esetén sajnálom, hogy a rövidítések miatt csak négy-öt fotóra kell hagyatkoznom. Túl sok marad ki, túl sok.
A világ 2013-ban.
Bemutatás, kérdésfeltevés – ahogy egy fotográfus látta…
/Polgár András/