Képek és pixelek Fotóművészet – és azon túl címmel nyílt meg április 23-án a Műcsarnokban a magyar fotográfia elmúlt tizenöt évét bemutató nagyszabású kiállítás. Csaknem 150 művész képei és installációi tekinthetők meg sajátos tematikai csoportosításban. A kiállítás kurátora, Szarka Klára mutatta be iskolánk tagjainak a Nemzeti Szalon 2016 alcímet viselő időszakos gyűjteményen kiállított munkákat.
A kiállítás fókuszpontjában a magyar fotóművészet áll. A túlnyomó többségben a 2001-es Fotószalon óta született művek foglalják el az óriási kiállítótér első kétharmadát. A hátulsó három teremben található „- azon túl” kategóriában pedig az animáció, médiaművészet és egyfajta neoavangard visszatekintés három különböző tematikája kapott helyet.
A Fotóművészet kategória hűen mutatja be a mai Magyarország fotográfiáját jellemző technikai sokszínűséget. Bár a legtöbb kiállított kép digitális expozíció eredménye, de találkozhat a látogató analóg expozíciókról készült digitális nyomatokkal és analóg technológiával létrehozott képekkel is, sőt, az archaikus technikák is képviseltetik magukat. A bemutatott képek számát tekintve a kiállítást a pixelek, azaz a digitális technológiák uralják, éppen úgy, ahogyan a fényképészet mai világát is.
A kiállítás nem szokványos tematikája annak köszönhetően alakult ki, hogy – Szarka Klára szavaival – napjainkra megváltoztak a hagyományos műfajok, hagyományos megközelítési módok. Ennek lenyomata az, hogy nem műfaji tematika jelenik meg, hanem személyesebb témák alapján rendeződik a kiállítás. A határok nem merevek, feloldódnak, megjelennek a határokon mozgó anyagok, amik összefűzik a tárlatot egy egésszé. Ezekben az alkotók-befogadók szerepe izgalmasan, érzékeny egyensúlyban működik. A bemutatott képek ilyen módon való elrendezése nemcsak a kiállítás befogadását könnyíti meg a látogató számára, hanem lehetőséget ad arra is, hogy kialakuljon egyfajta „párbeszéd” a kiállított művek és tematikák között. Külön érdekessége ennek a csoportosításnak, hogy egy-egy művész képei feltűnnek a kiállítás különböző pontjain – térben és témakörben -, ezzel is szemléltetve, hogy milyen szerteágazó az alkotók tevékenysége.
A kiállítás fotóművészetet bemutató részén a műveket öt fő témakörbe szervezte a kurátor. A „Hely, ahol” csoport a bennünket körülvevő természeti és társadalmi környezetet dolgozza fel. Nem véletlen az, hogy a bemutatott művek számát tekintve ez a kiállítás legnépesebb kategóriája. Bár a képek azt vizsgálják, hogy a minket körülvevő, életünket befolyásoló környezet hogyan hat ránk, hogyan formálja világunkat, mégsem beszélhetünk hagyományos riportfotóról vagy szűk értelemben vett dokumentarista fotográfiáról. Az itt kiállított művek tartalmukkal, finom, esetenként játékos utalásaikkal messze túlmutatnak ezeken a műfaji határokon.
Hely, ahol
Fuchs Lehel: Retro
A „Szemben” témakörbe sorolt képek sem hagyományos portrék, sokkal inkább az alkotó, az ember saját magával és embertársaival való szembenézésének eredményeit látjuk a falakon. Az ember itt nem a cél, inkább eszköz, vagy kölcsönható partner valami mélyebb, belsőbb igazság kifejezésére.
Szemben
Erdős Gábor: Muzsikusok
Az előző két, kézzelfoghatóbb csoporttal szemben a „Varázslat” témakörbe teremtett képek kerültek, amik bemutatott valójukban sosem léteztek, mind a fantázia gyümölcseinek tekinthetők. Bár a digitális képmanipuláció itt előtérbe kerül, mégsem számít ez újdonságnak a fotográfia történetét tekintve, a kezdetektől különböző formákban megtalálható.
Varázslat
Kovalovszky Dániel: Beavatottak
A „Testkép” a leginkább önmagától értetődő téma. Körüljárja az ember saját testéhez, illetve az őt körülvevő emberek testéhez való viszonyát. A válogatás külön érdekessége, hogy hagyományos értelembe vett akt fotó nem került be ebbe a témakörbe.
Testkép
Gáldi Balázs: Michal Navratil
Az utolsó témakör a „Nézőpont”, ami rímként keretbe foglalva a kiállítás fotográfiai részét, a „Hely, ahol” egyfajta ellenpontjaként jelenik meg. Itt a fotográfia témája tulajdonképpen csak ürügy, a fotós önkifejezésének eszközévé válik. A hangsúly a “hogyan”-ra kerül, arra, ahogy a fotográfus a témájára tekint, ahogy megformálja az anyagot. Ebbe a témába kerültek be a konceptuális alkotások, valamint a rendhagyó technikával készült képek.
Nézőpont
Gáti György: chAir
A jellegzetes tematikai felosztás mellett a kiállítást emlékezetessé teszik a középső nagy termek, amelyeket Vízváradi András, építész munkája varázsolt a különböző témák találkozásának széttördelt tereivé. Ezekben a termekben minden esetben legalább két témakör művei találkoznak és reflektálnak egymásra.
A kiállítás hatalmas képanyagával kapcsolatban Szarka Klára úgy fogalmazott, hogy ahogyan már a kezdetektől a festészetben sem volt szerencsés egy alkotót egy képével bemutatni, úgy ez a fotográfiára kifejezetten igaz. Manapság különösen nagy számban születnek képek, a technológiai fejlődésnek köszönhetően rengeteg laikus fényképez sokszor kiváló képeket készítve. Így érvényes alkotást csak nagyon tudatos és koncentrált munka eredményezhet. Mind az alkotók, mind a kurátorok fotósorozatban gondolkoznak, viszont a kurátorok keze sokkal inkább meg van kötve a tér határai által. A kiállításon megjelenő anyagok többsége különböző tematikákba szétszakított vagy megcsonkított sorozatok, amik azért érvényességüket továbbra is megőrzik.
Ezt, a hazai fotográfia közelmúltja és jelene szempontjából kiemelten fontos tárlatot június 26-ig tekinthetik meg a látogatók a Műcsarnokban. Szarka Klára biztos kézzel és gondosan állít egymás mellé régit és újat. Már ismert képeket és ez idáig még nem kiállított munkákat. Régről ismert alkotókat és a fiatalabb generációk tehetséges képviselőit. Egyszeri és megismételhetetlen alkalom ez, hogy a bemutatott fotográfusok és munkáik egyedülálló módon kerüljenek kapcsolatba, párbeszédbe egymással.